Két dolog jutott eszembe, miközben a Real–Barcát néztem, két okos ember és az ő gondolataik. Egyikük Keszei Ferenc, aki ebben az interjúban azt mondta nekem, hogy „a futball a bunkók sportja” – a pályán látottak igazolták a tételt. A másik Kocsis L. Mihály, aki A halál kapujában című, 1986-os könyvében írt olyasmit, amit a – többek között – facebookos reakciók idéztek fel bennem, olvassuk csak: „A foci fanatikus szeretete a társadalmi szegénység tükre; véletlen-e, hogy a labdarúgás privilegizált társadalmi szerepe ezekben a szegény országokban a legnagyobb? (Latin-Amerika, Dél-Európa.) Fiatal, szegény, reményüket vesztett tömegek fordulnak a labda felé, mert vágyaikat legalább az egyesület, a csapat sikereiben valamelyest kiélhetik. Győzni, győzni! Megalázni az ellenfelet, ahogyan bennünket megaláznak mások. Saját felemelkedésük helyébe az egyesület felemelkedése lép.”

Erről ennyit így hirtelen, most pedig adok egy portrét, mert aki 37 évesen végigjátszotta a hétvégi bajnokit és ráadásul nyert is idegenben a csapata, az megérdemli.

Darío Rodríguez

Védő; 1974. szeptember 17.; FC Schalke 04; 54/4

Octavio Darío Rodríguez Peña fővárosi születésű, 188 centi, 81 kiló. Az erőteljes szélsőhátvéd hazájában a Sud Américában lett profi játékos, majd viszonylag korán légiósnak állt, a mexikói Toluca szerződtette. Kétévnyi külföldi szereplés után tért haza a Bella Vistába, melynek színeiben olyan jól játszott, hogy leszerződtette a Peñarol, amellyel 1999-ben megnyerte a hazai bajnoki címet. A patinás csapatban nyújtott teljesítményével a válogatottba is beverekedte magát, a 2002-es világbajnokságon (és selejtezőin) már alapembernek számított, az ottani produkció pedig több társával együtt neki is európai szerződést ért, az FC Schalke 04 igazolta le.

Gelsenkirchenben a konfliktusokat beleszámolva is új otthonra lelt honfitársával, Gustavo Varelával együtt, túl jár századik Bundesliga-mérkőzésén – nagyobb trófeához azonban ők sem tudták hozzásegíteni az együttest, a kupában döntőig (2005), a bajnokságban második helyig (2005 és 2007) jutottak, amiért a 2005-ös Ligakupa-diadal nem igazi kárpótlás. Rodríguez a 2004-es Copán harmadik helyet szerzett együttesben alapembernek számított a védelemben csakúgy, mint a 2007-es viadalon.

2008 januárjában tért vissza a Peñarolba, a csapattal a 2009–2010-es szezon végén a rivális Nacional ellen egy háromfelvonásos döntő megnyerésével szerzett újabb bajnoki címet.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.