Megvalósult a tornán a tökéletes papírforma, a Celeste pontosan azt az eredményt érte el, amit várni lehetett – a csalódás ugye az lett volna, ha nem tudják lenyomni Nigériát, a bravúr pedig az, ha ezt a bronzmeccset valahogy behúzzák. Mindkét verzióra volt némi esély, de végül éppen az történt, amire a legelején józan ésszel számítani lehett.

Bővebb szöveggel ismét Maracanazo szolgál, én adom a körítést. Például azt, hogy Tata González bekerült a Goal.com-on a torna válogatottjába:

Júlio César – Piqué, De Rossi, David Luiz – Á. González, Paulinho, Iniesta, Jordi Alba – Giaccherini, Fred, Neymar

Aztán van még az, hogy az uruguayi játékosok kapták a legtöbb lapot a tornán, szám szerint 11-et, eggyel megelőzve az olaszokat. El Mota Gargano osztotta ki a legtöbb gólpasszt (hármat) a Konföderációs Kupán, viszont a Celeste játékosainál a statisztika szerint csak Tahiti passzolt pontatlanabbul: mindössze a labdák 71%-a jutott el az eredeti címzetthez. Így az sem véletlen, hogy Buffon mögött (25) után az uruguayi kapusoknak kellett a legtöbb lövést hárítani, egészen pontosan 22-t.

Uruguay–Olaszország 2-2 (0-1, 2-2, 2-2), hosszabbítás után 11-esekkel 2-3
2013. június 30., Salvador, Fonte Nova stadion, 43 382 néző, vezette: Hajmúdi (algériai).
Uruguay: Muslera – M. Pereira (Á. Pereira, 81.), Lugano, Godín, M. Cáceres – Gargano, Arévalo Ríos (Diego Pérez, 107.), C. Rodríguez (Á. González, 55.) – Suárez, Cavani, Forlán. Szövetségi kapitány: Tabárez.
Olaszország: Buffon – Maggio, Chiellini, Astori (Bonucci, 95.), De Sciglio – Candreva, De Rossi (Aquilani, 70.), Montolivo, Diamanti (Giaccherini, 83.) – Gilardino, El Shaarawy. Szövetségi kapitány: Prandelli.
Gólszerző: Cavani (57., 77.), ill. Diamanti (23., 72.).
Sárga lap: M. Pereira, Suárez, ill. Chiellini, Montolivo.
Kiállítás: Montolivo (111.).
11-esek: Forlán (-), Cavani, Suárez, M. Cáceres (-), Gargano (-), ill. Aquilani, El Shaarawy, De Sciglio (-), Giaccherini.

Lövések (ebből kapura): 15 (8)-11 (3)
Labdabirtoklás: 43%-57%
Szabálytalanságok: 19-14
Les: 6-4

Tabárez kapitány hazatérve azt nyilatkozta, hogy a gárda a torna után nyugodtan és bizakodva készül az őszi, létfontosságú világbajnoki selejtezőkre, hiszen méltó ellenfele volt a nagyobb játékerőt képviselő együtteseknek is (azt már én teszem hozzá, hogy tényleg, szokásos pesszimizmusommal azért egy nagyobbfajta zakóra számítottam a brazil-spanyol-olasz trió valamelyike ellen). Az olaszok elleni mérkőzéssel kapcsolatban külön kiemelte, hogy a csapat képes volt menet közben taktikát váltani, betartotta az utasításait és megvalósította az elképzeléseit, ennek köszönhetően játékban az ellenfél fölé tudott nőni.

Két felállásban tud ez a mostani válogatott játszani, 4-3-3-ban kezdtek, aztán még az első félidőben átálltak 3-4-3-ra úgy, hogy jobbról balra Cáceres–Lugano–Godín hátvédsor alakult ki, Maxi Pereira és Cebolla Rodríguez pedig a széleken száguldozott.

(Legközelebb a Libertadores-kupáról tervezek írni, úgy néz ki, lesznek a döntőnek uruguayi szereplői...)

Maracanazo kolléga szövegben leírta, amit a tegnap esti meccsről lehetett, én tehát most a klasszik focivilágos tartalmat biggyesztem hozzá a kerek, egész mondatokhoz: nevek, számok, összefoglaló és statisztika következik.

Brazília–Uruguay 2-1 (1-0)
2013. június 26., Belo Horizonte, Governador Magalhães Pinto stadion, 57 483 néző, vezette: Osses (chilei)
Brazília: Júlio César – Daniel Alves, Thiago Silva, David Luis, Marcelo – Luiz Gustavo, Paulinho – Hulk (Bernard, 64.), Oscar (Hernanes, 73.), Neymar (Dante, 92.) – Fred. Szövetségi kapitány: Scolari.
Uruguay: Muslera – M. Pereira, Lugano, Godín, M. Cáceres – Á. González (Gargano, 83.), Arévalo Ríos, C. Rodríguez – Suárez, Forlán, Cavani. Szövetségi kapitány: Tabárez.
Gólszerző: Fred (41.), Paulinho (86.), ill. Cavani (48.).
Sárga lap: David Luiz, Marcelo, Luiz Gustavo, ill. Cavani, Á. González.

Labdabirtoklás: 64%-36%
Szögletarány: 9-8
Lövések (ebből kapura): 19 (10)-7 (3)
Szabálytalanságok: 14-24
Les: 0-2

A brazil válogatottnak az egyre többször és egyre többek által elátkozott vb-rendezés miatt egy év alatt ez mindössze a negyedik tétmeccse volt (a csoportkör három találkozója után), annyi viszont elmondható, hogy az elmúlt 365 napban lejátszott 19 mérkőzésük közül csak kétszer kaptak ki: Buenos Airesben Argentínától (ott mondjuk ligaválogatottak léptek pályára), illetve idén februárban a Wembley-ben (Anglia–Brazíila 2-1). Cáfoljon meg, aki tud, de ahogy nézem, a Seleção hazai pályán, tétmeccsen az elmúlt 50 évben nem szenvedett vereséget.

Forlán pedig idén kétszer lőtt büntetőt, mindkettőt kegyetlenül bevágta: a Juventude ellen izomból, középre, a Grêmio ellen pedig szintén hatalmas erővel, balra.

Most a jobb alsót célozta meg, nem jött össze – de hát alapból Scotti sem szokott hibázni...