Megnéztem az előbb ezt a videót és úgy döntöttem, holnapra halasztom a hétvégi beszámolót, mert ez fontosabb:

Azt állítom és mutatom is bizonyítékát rendszeresen, hogy az uruguayi focisták gyakran agresszívek, durvák, néha egyenesen kegyetlenek az aktuális ellenfél játékosaival szemben (teszem hozzá: akárcsak én!). Ezzel együtt kedvelem őket és kijelentem felelősségem teljes tudatában, hogy nem ők a futballpályák rémei és legelvetemültebb gazemberei. Ha ki kellene osztani a nemzetek között ezeket a „díjakat”, sokkal inkább a brazilok, az argentinok, a franciák, a britek, a törökök, a dánok, a hollandok, a németek, az olaszok, a románok, a szerbek lennének a nevezettek között – és a lista korántsem teljes.

Nemcsak hogy sportszerűtlen, de konkrétan agyatlan, negatív IQ-jú sportolókat vadbarmokat termeltek ki magukból a fenti nemzetek.

Ne felejtsük el soha: óriási a különbség az időnként durva játék és az őrült, közveszélyes tombolás között.

"Viszont ha az élet bármely területén sportszerűnek minősítik valakinek a magatartását, akkor a legnagyobb elismeréssel beszélnek róla. Aki sportszerű, az nem véd az írott és íratlan erkölcsi normák ellen, nem csap be senkit, nem támad orvul, nem alkalmaz elítélendő módszereket. A sport büszke lehet arra, hogy tőle kölcsönözte a világ a becsület, a nemes emberi jellemvonások meghatározásának kifejezését, a fair play-t."

(Zsolt Róbert: Sportolók, sporterkölcsök [1983])

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.