Ma hajnalban megkezdte szereplését a Copa Américán a Celeste, méghozzá nem is rosszul. A tavaly nyári diadalmenetből kiinduló drukkereket persze meglephette a döntetlen, de éppen ez a kontinensviadal lesz alkalmas arra, hogy reálisan elhelyezze az uruguayi focit a dél-amerikai labdarúgáson belül.

Minden tiszteletem és szeretetem mellett le kell írnom, hogy a dél-afrikai vébé óta jóval nagyobb a hájp, a nemzetközi figyelem Uruguay válogatottja körül, mint arra teljesítményben, játéktudásban, eredményekben Forlánék rászolgáltak - továbbra is nekik szurkolok és szeretném, ha minél messzebb jutnának a Copán, első körben mondjuk tovább a csoportból, de az elődöntőt például már bravúrnak értékelném.

Pusztán az első csoportkörből természetesen ne vonjunk le vérmes következtetéseket, már csak azért se, mert minden esélyes szint alatt teljesített: az izmos csapatok közül Argentína és Brazília nyerni sem tudott, Chile és Kolumbia pedig épp' csak kiszenvedte a 3 pontot ahelyett, hogy lealázta volna elvileg jóval gyengébb ellenfelét. A harmadik kiemeltként kezelt Celeste is szenvedősre vette a figurát Peru ellen:

(törölt videó)

Uruguay-Peru 1-1 (1-1)

2011. július 4., San Juan, Bicentenario stadion, vezette: Roldán (kolumbiai).

Uruguay: Muslera - M. Pereira, Diego Lugano, Victorino, M. Cáceres - Diego Pérez, Arévalo Ríos - Lodeiro (C. Rodríguez, 78.) - Forlán, Luis Suárez, Cavani (A. Hernández, 78.). Szövetségi kapitány: Tabárez.

Peru: R. Fernández - Revoredo, Acasiete, A. Rodríguez, Vílchez - Yotún (J. M. Vargas, 59.), Balbín - Advíncula (Chiroque, 91.), Cruzado, M. Guevara (Lobatón, 57.) - P. Guerrero. Szövetségi kapitány: Markarián.

Gólszerző: Luis Suárez (45+1.), ill. P. Guerrero (23.).

Sárga lap: M. Cáceres, P. Guerrero, Acasiete, Cruzado, J. Vargas.

Pedig az uruguayi mesteredző által dirigált Peru - Sergio Markarián korábban Paraguay szövetségi kapitánya is volt - nem tudott a legjobb összeállításában pályára lépni: Claudio Pizarro és Jefferson Farfán sérülése miatt lényegében egy klasszis csatára maradt az együttesnek Paulo Guerrero személyében, de a többi csapatrészben is több fiatal, rutintalan futballista akad. A gólszerző Guerrero mellett ennek a perui válogatottnak lényegében csak négy olyan játékosa van, akik megfelelő tapasztalattal és komolyabb légiós-karrierrel a hátuk mögött érkeztek a tornára (Alberto Rodríguez, Santiago Acasiete, a csapatkapitány Walter Vílchez és a Fiorentina sérülésből visszatérő sztárja, Juan Manuel Vargas).

Olvasgatom az uruguayi sportsajtóban a meccsről szóló írásokat, hát, komoly indulatok törnek a felszínre: szidják a 4-5-1-es felállásban intenzíven bekkelő "mázlista" Inkákat (akiknek az első helyzetükből összejött a gól), a gyengén, illetve ebből a szemszögből Uruguay ellen fújó kolumbiai bírót, a túl későn cserélő Tabárez kapitányt, a gyér csatárjátékot és úgy általában azt a mennyei magasságost... Még ha a kis Lodeiro gólpassza és Luisito gurítása az egyenlítő gólnál egész pofásra sikeredett is. Ebből a meccsből főleg Sergio Markarián és a peruiak talán legjobbja, a 21 éves jobbszélső, Luis Advíncula jött ki jól, a közmegegyezés szerint a Celestének Chile ellen ennél többet kell nyújtania. Mélységesen egyetértek.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.