Nemsokára indulok focizni, úgyhogy nincs sok időm írni, ezért stílusosan jöjjön az az ember, aki mindig mindenhol csak második, mindig a rossz helyen van, sosem lehet elég jó. Bemutatkozik az örök lúzer:

Fabián Carini
Kapus; 1979. december 26.; FC Internazionale; 64/-72

Teljes neve Héctor Fabián Carini Hernández. Montevideóban született, 190 centi, 83 kiló. A Danubio nevelése, már 17 évesen bemutatkozott a felnőttek között. Az 1997-es junior-világbajnokságon ezüstérmet szerzett a nemzeti tizeneggyel, és tagja volt a 21 éven aluliak válogatottjának. Két év múlva is szerepelt a korosztályos vébén. A nagyválogatottban 1999 júniusában mutatkozott be Paraguay ellen, és azóta kiszoríthatatlan a Celestéből. A 2000. év igazán eseménydúsan telt a számára, negyedik lett a junior-világbajnokságon és ezüstérmes a Copa Américán (mind a hat találkozón ő védte az uruk kapuját), majd átszerződött Európába, mégpedig a Juventus FC-be. Hiába azonban a kitűnő képességek, a Zebráknál valaki mindig előtte állt a rangsorban. Pedig világbajnoki selejtezők során több alkalommal is ő mentette meg a csapatot a vereségtől, és nagy szerepe volt abban, hogy az uruguayiak kijutottak a 2002-es világbajnokságra. A vb után (amelyen természetesen ismét ő volt a válogatott első számú kapusa) kölcsönbe a Standard Liége-be került, a belgáknál pedig megkapta a játéklehetőséget, az európai kupaporondon is megmutathatta magát.

Mivel Torinóban ennek ellenére sem számoltak vele, 2004-ben a rivális Interben kötött ki – de cseberből vederbe került. A 2005–2006-os idényt ismét kölcsönben, ezúttal a Cagliari együttesénél töltötte, majd a legutóbbi idényre visszaült a milánóiak kispadjára, hogy végignézze társai bajnoki menetelését és legalább ennyivel kivegye részét az elsőségből. Megtehette, hazájában ezzel együtt sincs nála jobb hálóőr, nem volt kérdés, hogy ki lesz az uruk első számú kapusa Venezuelában. Egy percet sem hagyott ki a tornán, és bár teljesítményével nem igazán emelkedett ki a csapatból, csalódást sem okozott.

Annyi ehhez a hozzáfűznivalóm, hogy miután az Interben egy percet sem játszott, 2007 nyarán a spanyol első osztályú újonc Real Murciába igazolt, ahol egyrészt megint csak nem játszott, másrészt kiesett az idény végén. Közben meg, láss csodát, kiszorult a válogatottból. Most ott tart, hogy még a Segundában is csak kispados, a Murcia pedig onnan is kiesésre áll.

És most jön a talán meglepő véleményem: ő egy 73-szoros válogatott kapus. Nem(csak) az ő hibája, hogy a pályafutása így alakult - a helyében a játékosügynökét páros lábbal rúgnám ki.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.