2004-től egészen tegnapig szolgáltam a Lágymányosi Élmény Centrum csapatát, hol jobb, hol rosszabb játékkal. Szerepeltem és rúgtam legalább egy gólt az ELTE TTK–IK–TáTK bajnokság, illetve a Lágymányosi Liga (mikor hogy hívták éppen) mind a négy osztályában. Játszottam a KCSSK, a Mérnök utcai sporttelep és a BEAC pályáin. Szerettem. A csapattársaimat (volt vagy húsz), az ellenfeleket (több száz, köztük a legendás Torpedó Vodka Eőri János csapatkapitánnyal, a fantasztikus Ternyák Miklóssal, a cselkirály Csizmadia Gézával, kapujában az egykori U-16-os válogatott Zrínyi Péterrel), a játékvezetőket, az egészet egyben – írtam is róla egy rakás cikket a Tétékás Nyúzba és a BIT magazinba, nyertem velük két Pál Imre-elmékdíjat, egészen pontosan az első kettőt (2005, 2006), itt vannak a szobám falán.

A tegnapi búcsúmérkőzésem is hatalmas élmény volt, függetlenül az eredménytől, bár azt azért leírom, maradjon meg az utókornak: 1-0-ról kaptunk ki 1-5-re a BSC Young Boystól, akik nagy meglepetésünkre annyian voltak, hogy 7-8 percenként sorcserékkel operáltak. A bekapott 5 gólhoz hozzájárult az is, hogy a L.É.C. jelenlegi legjobbja, a védő Moóri Gabi (BLASZ IV., álló sor bal széle) csak szurkolói minőségben jelent meg az oldalvonalnál, megjegyzem, azt zseniálisan csinálta...

Külön köszönöm a néha érthetetlenül töretlen bizalmat csapatkapitányomnak, Oldienak (álló sor jobb széle). Nem tudom, találok-e ilyen jó társaságot ott kint Svédországban, mindenesetre amint odaérek, nekiállok a keresésnek!
 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.