Megvalósult a tornán a tökéletes papírforma, a Celeste pontosan azt az eredményt érte el, amit várni lehetett – a csalódás ugye az lett volna, ha nem tudják lenyomni Nigériát, a bravúr pedig az, ha ezt a bronzmeccset valahogy behúzzák. Mindkét verzióra volt némi esély, de végül éppen az történt, amire a legelején józan ésszel számítani lehett.

Bővebb szöveggel ismét Maracanazo szolgál, én adom a körítést. Például azt, hogy Tata González bekerült a Goal.com-on a torna válogatottjába:

Júlio César – Piqué, De Rossi, David Luiz – Á. González, Paulinho, Iniesta, Jordi Alba – Giaccherini, Fred, Neymar

Aztán van még az, hogy az uruguayi játékosok kapták a legtöbb lapot a tornán, szám szerint 11-et, eggyel megelőzve az olaszokat. El Mota Gargano osztotta ki a legtöbb gólpasszt (hármat) a Konföderációs Kupán, viszont a Celeste játékosainál a statisztika szerint csak Tahiti passzolt pontatlanabbul: mindössze a labdák 71%-a jutott el az eredeti címzetthez. Így az sem véletlen, hogy Buffon mögött (25) után az uruguayi kapusoknak kellett a legtöbb lövést hárítani, egészen pontosan 22-t.

Uruguay–Olaszország 2-2 (0-1, 2-2, 2-2), hosszabbítás után 11-esekkel 2-3
2013. június 30., Salvador, Fonte Nova stadion, 43 382 néző, vezette: Hajmúdi (algériai).
Uruguay: Muslera – M. Pereira (Á. Pereira, 81.), Lugano, Godín, M. Cáceres – Gargano, Arévalo Ríos (Diego Pérez, 107.), C. Rodríguez (Á. González, 55.) – Suárez, Cavani, Forlán. Szövetségi kapitány: Tabárez.
Olaszország: Buffon – Maggio, Chiellini, Astori (Bonucci, 95.), De Sciglio – Candreva, De Rossi (Aquilani, 70.), Montolivo, Diamanti (Giaccherini, 83.) – Gilardino, El Shaarawy. Szövetségi kapitány: Prandelli.
Gólszerző: Cavani (57., 77.), ill. Diamanti (23., 72.).
Sárga lap: M. Pereira, Suárez, ill. Chiellini, Montolivo.
Kiállítás: Montolivo (111.).
11-esek: Forlán (-), Cavani, Suárez, M. Cáceres (-), Gargano (-), ill. Aquilani, El Shaarawy, De Sciglio (-), Giaccherini.

Lövések (ebből kapura): 15 (8)-11 (3)
Labdabirtoklás: 43%-57%
Szabálytalanságok: 19-14
Les: 6-4

Tabárez kapitány hazatérve azt nyilatkozta, hogy a gárda a torna után nyugodtan és bizakodva készül az őszi, létfontosságú világbajnoki selejtezőkre, hiszen méltó ellenfele volt a nagyobb játékerőt képviselő együtteseknek is (azt már én teszem hozzá, hogy tényleg, szokásos pesszimizmusommal azért egy nagyobbfajta zakóra számítottam a brazil-spanyol-olasz trió valamelyike ellen). Az olaszok elleni mérkőzéssel kapcsolatban külön kiemelte, hogy a csapat képes volt menet közben taktikát váltani, betartotta az utasításait és megvalósította az elképzeléseit, ennek köszönhetően játékban az ellenfél fölé tudott nőni.

Két felállásban tud ez a mostani válogatott játszani, 4-3-3-ban kezdtek, aztán még az első félidőben átálltak 3-4-3-ra úgy, hogy jobbról balra Cáceres–Lugano–Godín hátvédsor alakult ki, Maxi Pereira és Cebolla Rodríguez pedig a széleken száguldozott.

(Legközelebb a Libertadores-kupáról tervezek írni, úgy néz ki, lesznek a döntőnek uruguayi szereplői...)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.