Folytatva a tegnap megkezdetteket, nézzük át most együtt a Serie A-ban vitézkedő uruguayi légiósokat, ezen belül is a milánói és a szicíliai különítményt.

Kezdjük az Interrel, mert az egy olyan történet, hogy csuda... Walter El Mota Gargano és Álvaro Pereira együttese áprilisig egész jól menetelt, és pontosan be lehet lőni, hol roppant meg az együttes: március 30-án, az FC Internazionale-Juventus FC mérkőzésen 79 341 néző előtt Milánóban, a Giuseppe Meazza stadionban a későbbi bajnok torinóiak 2-1-re nyertek.


Innentől nem volt megállás a lejtőn, áprilisban és májusban összesen 10 mérkőzésen lépett pályára az Inter, mérlege: 2 győzelem, 1 döntetlen, 7 vereség. A srácok hazai pályán képesek voltak 4-3-ra kikapni az Atalantától, egy héttel később a Cagliaritól (0-2), aztán az Olasz Kupa elődöntőjében szintén otthon 2-3-ra az AS Romától, Szicíliában az azóta kiesett US Palermótól (0-1), aztán az SSC Napolitól (1-3), az SS Laziótól (1-3), majd összeszenvedtek gól nélküli egy döntetlent Genovában, végül pedig a szezon "megkoronázásaként" otthon rémálomszerű, 5-2-es vereséget szenvedtek az Udinesétől. A vezetőedzőt, Andrea Stramaccionit természetesen páros lábbal rúgták ki, pedig a nyakamat tenném rá, hogy a 2 hónapos mélyrepülés nem az ő sara volt.

Az Inter az Európa Ligában szenzációs párharcban, 4-4-es összesítéssel, idegenben szerzett kevesebb góllal bukott el a Tottenham Hotspur ellenében a nyolcaddöntőben, az Olasz Kupa elődöntőjében szintén nagy küzdelemben maradt alul az AS Romával szemben (3-5), a játékosok pedig holtra fáradtak, testileg is, de főleg és elsősorban szellemileg. Ekkor lett volna nagy szükség egy olyan cseresorra, ami szükség esetén a nagyok helyére tud lépni, ez azonban nem állt Stramaccioni rendelkezésére. Volt egy kezdőcsapatnyi alapembere, a többiek pedig – számos különböző okból – képtelenek voltak felnőni a feladathoz.

Az FC Internazionale alapembereinek 2012–2013-as idénye számokban:

  • Esteban Cambiasso (48 meccsen 4 gól + 5 gólpassz)
  • Javier Zanetti (48/– + 1)
  • Freddy Guarín (47/10 + 3)
  • Samir Handanovič (47/–)
  • Andrea Ranocchia (45/3 + 1)
  • Juan Jesus (44/1 + 1)
  • Álvaro Pereira (40/1 + 4)
  • Antonio Cassano (39/10 + 9)
  • Rodrigo Palacio (39/22 + 5)
  • Walter Gargano (36/– + 2)
  • Yuto Nagatomo (35/2 + 2)
  • Ricky Álvarez (30/7 + 1)


... és akik csalódást okoztak: Walter Samuel, Cristian Chivu, Matías Silvestre, Jonathan, Dejan Sztankovics, Gaby Mudingayi, Zdravko Kuzmanovics, Ezequiel Schelotto, Joel Obi, Diego Milito – a számok tanulmányozhatók a Gazzetta Dello Sport vonatkozó oldalán.

A Serie A-ból csont nélkül kiesett US Palermo esete egyszerűbb: a klubot 2002. óta birtolkó, diktatórikus hajlamú elnök, Maurizio Zamparini munkamódszerei végeredményben a csapat bukását okozták. Gondolok itt a kézivezérelt átigazolásokra és sorozatos edzőbuktatásokra, illetve a szakmai munkába való rendszeres belepofázásra – komoly szakember eleve nem vállalja Palermóban a vezetőedzői posztot, csak a cinikusabbja/naívabbja, de előbb-utóbb ők is megunják, hogy nagyjából csak bábnak kellenek a kispadra. Azt már tudjuk, hogy a Serie B-ben a naívát Gennaro Gattuso játssza majd.

Hogy ki focizott jól a Sasoknál a 2012–2013-as szezonban, az egy sokkal rövidebb felsorolás lesz, mint eggyel feljebb az Inter esetében: a nemsokára 34. születésnapját ünneplő csapatkapitány, Fabrizio Miccoli 30 meccsen 10 góllal és 8 gólpasszal próbálta tartani a lelket a társakban, a szlovén irányító középpályás, Josip Iličić pedig 32 mérkőzésen 11 gólt és 2 gólpasszt hozott össze. Kettejük mellé azonban senki sem tudott felnőni, Arévalo Ríos 27/2/2-vel zárta az idényt, Abel Hernández pedig sérülése miatt lényegében kihagyta az évet. Az utolsó hónapban, már egészségesen azért összehozott egy-egy gólt és gólpasszt, utóbbit ráadásul kritikus helyzetben, a Catania elleni idegenbeli derbi 95. percében, 1-0-s állásnál.


Ami még figyelemre méltó, hogy a Catania elleni Szicíliai Derbiből jól jött ki a Palermo, ezt legalább komolyan vették: hazai pályán az odavágón 21 000 szurkolójuk előtt 3-1-re verték a helyi riválist Miccoli és Iličić góljaival, idegenben pedig Hernández fent emlegetett gólpasszából megint Iličić talált be, kialakítva az 1-1-es végeredményt. A két együttes örökmérlege így továbbra is hihetetlenül szoros: 22 egymás elleni meccsen 8 Palermo-győzelem, 7 Catania-siker és 7 döntetlen, 34-35-ös gólkülönbség mellett. Csak végül a Catania a 8. helyen végzett a Serie A-ban 56 ponttal, a Palermo pedig 32 egységgel a 18., kiesést jelentő pozícióban zárta az idényt.

A jövőről: El Cacha Ríos tavaly nyáron 3 évre írt alá a csapathoz, a még mindig csak 22 éves Hernándeznek pedig a hosszú sérülés után talán még jót is tenne, ha egy szinttel lejjebb lendülhetne újra formába. Úgyhogy ha tippelhetek, a kiesés ellenére szerintem mindketten maradnak az egyesületnél, bár Zamparini elnök úrnál sosem lehet tudni...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.