Annyiszor volt már szó róla, rengeteg gólt rúgott a blog indulása óta (akinek van kedve írja be oldalt a keresőbe hogy Forlán és számolja össze), de a portréja eddig kimaradt, pótolok.

Jelent meg róla sztárportré a Focivilágban is Forlán, a harmadik generációs középcsatár címmel, érdemes összevetni a kettőt.

Diego Forlán

1979. május 19.; csatár; Villarreal CF; 42/13

Teljes neve Diego Martín Forlán Corazo, Montevideóban született, 181 centi, 73 kiló. Futballistacsalád sarja, nagyapja, Juan Carlos Corazo Argentinában profiskodott, édesapja pedig szerepelt az 1974-es világbajnokságon (1966-ban nem játszó tartalék volt).

Már fiatalon az argentin Independiente játékosa lett, ahol az imént említett nagyapa is megfordult. Buenos Airesben rendkívül hamar felkerült az első csapat keretéhez, és még csak 19 esztendős volt, amikor bemutatkozhatott az argentin első osztályban. Az 1998–99-es idényben két mérkőzésen lépett pályára, és ezt követően bekerült a korosztályos uruguayi válogatottba is. Az 1999-es U20-as világbajnokságon a csoportmérkőzéseket követően minden találkozón szerepelt, Paraguay ellen gólt is szerzett, és negyedik helyen végzett a korosztályos nemzeti együttessel.

Ezt követően már klubcsapatában is több lehetőséget kapott, amit gólokkal hálált meg. Az 1999–2000-es idényben az aperturában még csak egyszer volt eredményes, de a clausura során hat alkalommal talált be. A következő idényben is a clausura sikerült neki jobban, ekkor már kilenc gólig jutott. Az őszi szezonban ezt a teljesítményt is felülmúlta, 11 találattal második lett a góllövőlistán, és ennek már Európában is híre ment. Több klub is megfigyelőket küldött Argentínába, hogy információkat szerezzenek Diegóról, de csak a Middlesbrough FC állt elő konkrét ajánlattal. Mivel az Independiente (akárcsak az argentin klubok többsége akkoriban) anyagi gondokkal küszködött, gyorsan egyezségre is jutott az angol klubbal. Forlán és klubja azonban visszatáncolt az üzlettől, hiszen a Boro helyett végül is a Manchester United lett a vevő.

A felnőttválogatott keretébe 2002 tavaszán került be, épp jó ütemben ahhoz, hogy ott lehessen a világbajnokságon, ahol egy félidőnyi játéklehetőséget kapott, de azt a Szenegál elleni emlékezetes 3-3-as mérkőzésen, amelyen óriási bombagólt szerzett.

Ezzel az ajánlólevéllel érkezett meg Alex Ferguson csapatához, ahol gyorsan elérte, hogy a szurkolók róla beszéljenek – de nem éppen jó játékával, hanem a nagyobbnál nagyobb helyzetek kihagyásával, első bajnoki góljára október végéig kellett várni. Két idény alatt tíz Premier League-találatig jutott (köztük sok emlékezetes, meccseket eldöntő góllal), ami egyébként nem is lenne annyira szörnyű, „csak” egy sztárolt, nagy reményekkel igazolt válogatott csatártól édeskevés. Ha már a Celesténél tartunk, a 2004-es Copa-bronzéremhez Forlán egy góllal járult hozzá az Ecuador elleni csoportmérkőzésen, ezután csatlakozott a Sárga Tengeralattjáró legénységéhez, a Villarreal CF chilei edzője, Manuel Pellegrini tartott rá igényt.

Nagy vásárt csinált a spanyol állampolgársággal is rendelkező, Angliában megégett támadóval, aki jól megértette magát a gárda argentin irányítójábal, Juan Román Riquelmével – az ő együttműködésük emelte a középcsapatot egészen a harmadik helyet a Primera Divisiónban. Forlán már az első fordulóban betalált, hazai pályán duplázott, idegenben mesterhármast szerzett az FC Barcelona ellen, végül 25 találattal a góllövőlista élén végztett. Az ezt követő két szezonban együttvéve ért el ugyanennyit (10-15 megoszlásban), viszont a 2004–2005-ös BL-szezonban ő lőtte be a gárdát a csoportkörbe az Everton FC elleni selejtező visszavágó hajrájában, majd a csoport megnyerése után az egyenes kieséses szakaszban is fontos gólokat szerzett az elődöntőig jutott együttesben.

Venezuelába a válogatott első számú csatáraként utazott, és bár a torna nagy részében nem játszott jól, így is az uruk házi gólkirálya lett három találattal, miután a negyeddöntőben duplázott a hazaiak ellen, majd Brazília ellen is eredményes volt. Legalábbis a rendes játékidőben, a tizenegyespárbajban viszont kihagyta a maga bűntetőjét, amivel nehéz – mint később kiderült, megoldhatatlan – helyzetbe hozta az együttest. Az Atlético Madridot ez persze nem zavarta abban, hogy leigazolja, a Matracosok vettek egy gólerős csatárt, a Villarreal pedig több mint 20 millió euróval lett gazdagabb.

Mit írhatnék a "Mi történt azóta?" kérdésre? A jó Diego azóta is rúgdossa a gólokat a Primerában, az európai kupaporondon és a válogatottban (túl jár az 50. szereplésen), mindezt magánéleti, dopping- és egyéb botrányok nélkül. Tanulhatna tőle néhány beképzelt "sztár".

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.