mkmax 2009.03.14. 10:18

Jönnek az oroszok!

Csizi - egykori Focivilág-dolgozó, sőt főszerkesztő - megírta a Sport Gézára tegnap este a frankót az orosz fociról, mivelhogy ma megkezdődik a 2009-es szezon, ráadásul mi is láthatjuk a Sport Klubon magyar kommentárral. Megírta természetesen Harmos Zoli barátom is, én inkább azt ajánlanám, ha lehet ilyet. Vasárnap 12:00-kor az ebéd mellé Szpartak Moszkva-Zenit Szentpétervár derbi, zseniális lesz, előre látom!

Hogy csökkentsem nagytiszteletű Csizmadia kolléga érdemeit, az én cikkem tavaly májusban jelent meg az [origo]-n arról, hogy az orosz (lesz) a hatodik topliga az angol-német-olasz-spanyol-francia ötös után:

Olajból foci, orosz módra (megjelent az Origón - 2008.05.12.)


Mi is lehetne más a mai témánk, mint egy olyan uruguayi játékos, aki évekig játszott Oroszországban? Jön a kiváló hátvéd, Andrés Scotti portréja!

Andrés Scotti

1975. december 14.; hátvéd; Argentinos Juniors; 14/0

Teljes neve Andrés Scotti Ponce De León. Trinidadban született, erőteljes védő, 183 centi, 80 kiló. Későn érő típus, némi alacsonyabb osztályú szereplés után 1998-ban mutatkozott be hazája élvonalában a fővárosi Wanderersben (bár lehet, hogy inkábbb vidéki születése miatt nem került korábban a figyelem középpontjába). Egy meglepő váltással a szezon végeztével egy chilei középcsapatba, a CD Huachipatóba igazolt, majd miután légiósként megállta a helyét, az uruguayiak által sokkal inkább preferált mexikói ligában találta magát.

Egy év alatt megjárta a Nexacát és a Pueblát is, majd visszatért a Wanderersbe. 26 évesen találta meg góllövő cipőjét, három bajnoki gólja közül kettő is győztes találatnak bizonyult. Le is igazolta a bajnok Nacional, a patinás együttes 2002-es címvédésében már Scottinak is főszerep jutott, Alejandro Lembóval a liga talán legjobb belsővédő-párosát alkották. Ráadásul Scotti a gólgyártásba is nagyon belejött: rögtön a bemutatkozó mérkőzésén duplázott, a bajnoki döntő visszavágóján szerzett – igen fontos – gólja az ötödik volt az a sorban.

Négy évvel korábbi Chilébe szerződése sem volt éppen „papírforma”, a következő átigazolási manővere viszont igazi kuriózumnak számított, a bajnoki címmel a zsebében az orosz Rubin Kazanyba szerződött. Jó vásárt csináltak vele, a 2003-as szezonban az általa irányított védelem kapta a legkevesebb gólt a ligában, emellett négy góllal járult hozzá az UEFA-kupás szereplést érő harmadik helyezéshez (más kérdés, hogy a a második számú európai kupa selejtezőjében aztán kiesett az együttes, és a bajnokságban is gyengébben teljesített).

A 2005-ös év ismét sikereket hozott a csapatnak és Scottinak, aki a negyedik helyezést öt góllal „támogatta”. Tavaly kettővel kevesebb találat és eggyel gyengébb helyezés a mérleg, de mindenért kárpótolta a védőt, hogy májusban – 31 évesen –  meghívták a válogatott amerikai túrájára, ahol bemutatkozott a nemzeti csapatban. Magabiztos, kemény, érett játékával biztos kerettaggá, a Copán pedig kezdőemberré vált Godín helyén a Peru elleni vereséget követően.

A tavaszt egyébként már nem Oroszországban, hanem az argentin élvonalban töltötte, kölcsönjátékosként 15 találkozón lépett pályára az Argentinos Juniors színeiben. Nagy magabiztossággal értékesíti a tizenegyeseket. Testvére, Diego szintén profi futballista, Andréshez hasonlóan világutazó típus: játékosként megjárta Argentínát, Chilét, Paraguayt, sőt, Kínát is.

 

 

Scotti azóta is az Argentinos Juniors játékosa, rendre figyelembe veszik a válogatott keret összeállításakor is. Igazi szimpatikus, jó srác, ahogy az a fenti videóból is látható-hallható.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.