Tegnap megjelent a Sport Gézán egy interjú László Csabával, klassz dolgokat mond benne, érdemes elolvasni. Én beszélgettem vele még ugandai szöv. kap. korában (teszem hozzá: bibibííííí!!), már akkor is jó fej volt és kiváló edző - a magyarok közül talán csak Várhidi Péter tud ennyit a fociról, a többi, főleg a Mezei-iskolából származó kutyaütőről inkább ne beszéljünk. Eddig ez az anyag neten nem volt fent, most segítek azokon - tehát a 4-5000 egykori olvasón kívül mindenkin -, akiknek nincs meg az adott szám a Focivilágból:

 

"A nagy cél a világbajnoki szereplés kiharcolása" (megjelent a Focivilágban, XIV. évfolyam 39. szám - 2006.09.27.)

 

Interjú
Beszélgetés László Csabával, Uganda szövetségi kapitányával
„A nagy cél a világbajnoki szereplés kiharcolása”

A rövid szünetet kihasználva László Csaba, Uganda nyáron kinevezett szövetségi kapitánya pár napra hazánkba látogatott, majd családjával együtt tért vissza a kelet-afrikai országba. A korábban a magyar válogatottnál és a Ferencvárosnál is dolgozó szakembert többek között arról kérdeztük, milyen élményeket, tapasztalatokat gyűjtött, mióta Afrikába érkezett.

– Meséljen valamit arról, miként lett Uganda szövetségi kapitánya!
– A világbajnokság alatt többször is megkerestek az afrikaiak. Több lehetőségem is volt, Németországból, Svájcból, Görögországból is kaptam ajánlatokat, utóbbi volt talán a legkomolyabb, mégis Uganda mellett döntöttem. A szövetség négyéves szerződést ajánlott, ez sokat nyomott a latban. Tetszettek az elképzeléseik.
– Mik voltak az első benyomásai, amikor megérkezett az országba?
– Őszintén szólva vegyes érzéseim voltak, de meg kell jegyezni, a főváros, Kampala sokat fejlődött az elmúlt években amellett, hogy tipikus afrikai nagyváros. Nagyon biztonságos, ezt mindenképpen ki szeretném emelni. Emellett azt is fontosnak tartom elmondani, hogy Uganda a kelet-afrikai régió talán legszebb országa, számos természetvédelmi területtel – itt élnek a nevezetes hegyi gorillák is, így sok turista fordul meg Ugandában.
– Volt már módja bejárni az országot, megnézni a nevezetességeket?
– Még nem, a munka gyakorlatilag minden időmet elveszi. A családommal – ők most csatlakoznak hozzám – decemberben tervezzük bebarangolni a vidéket, amikor egy kis szünet lesz a válogatott programjában.

„Jó volt, hogy senki nem próbált meg befolyásolni”

– Térjünk is rá a szakmai kérdésekre! Hogy látja a helyi futballviszonyokat?
– Van néhány gazdag üzletember, akik sok pénzt fektetnek az egyes klubokba, de ők azonnali sikerre törnek, elsősorban játékosokra költenek, miközben a stadionok, a pályák állapota katasztrofális. Négy évvel ezelőtt épült egy új stadion Kampalában, 60 ezer néző fér el benne, a válogatott is ott játszik – az első tétmeccsünkön, Lesotho ellen gyakorlatilag telt ház volt.
– Nemrég, augusztus közepén fejeződött be az országban a bajnokság, amelyet meglepetésre nem a tradicionális nagycsapat, a Villa SC, hanem a szintén fővárosi URA SC nyert meg. Hány mérkőzést tudott megnézni?
– Rengeteg találkozón jártam, magam választottam ki azokat a focistákat, akiket aztán behívtam a keretbe. Jó volt, hogy senki nem próbált meg befolyásolni, kinek küldjek meghívót. Az ugandai bajnokság színvonala egyébként nem túl magas. A pontvadászatban sok pénz forog, de nagy a szervezetlenség.
– Kik segítik a munkáját a válogatottnál?
– Helyi edzőkről, szakemberekről van szó. Első számú asszisztensem Jackson Mayuga, aki csak 35 éves, nagyon ambiciózus. Játékosként egyiptomi légióskodása idején együtt dolgozott Bicskei Bertalannal, ő a helyi sztárcsapat, a Villa SC trénere is. Pályaedzőm egy 60 éves úriember, Poly Ouma, mondhatni ő az ugandai Puskás Öcsi. Ott volt az 1978-as Afrikai Nemzetek Kupáján, amelyen a válogatott eddigi legnagyobb sikerét elérve bejutott a döntőbe, a fináléban is pályára lépett. A kapusedzőm szintén egy helyi, idősebb tréner, remek szakember.

Sekagya bármelyik európai élcsapatban megállná a helyét

– Ön az idén nyáron négyéves szerződést kötött az ugandai szövetséggel. Mit várnak el az ottani sportvezetők, milyen eredményekkel lennének elégedettek?
– Most a 2008-as Afrika-kupa selejtezői folynak, mi Nigériával, Nigerrel és Lesothóval kerültünk egy selejtezőcsoportba. Ebben a négyesben nem mi vagyunk az esélyesek, az csak egy amolyan bónusz lenne, ha sikerülne kijutni a tornára. A nagy cél a 2010-es világbajnokságon való szereplés kiharcolása, a vb-selejtezőkre kell lerakni egy olyan gárda alapjait, amely képes lehet a bravúrra, ezen dolgozunk most. Az olimpiai válogatottat is meg kell említenem, az előselejtezőben a fiatalok Csád legyőzésével bejutottak a selejtezőcsoportba, ez korábban soha nem sikerült az ugandai futballtörténelemben. Fontos az is, hogy a sportvezetők mindig biztosítanak minket a támogatásukról, a sportminiszter szinte minden mérkőzés előtt ellátogat a csapathoz, biztat, érezteti, hogy mellettünk áll.
– A barátságos mérkőzéseken elsősorban a góllövés okozott gondot a csapatnak, ami nem meglepő, tekintve, hogy a legjobb ugandai labdarúgók, Ibrahim Sekagya, Joseph Kizito és David Obua egytől egyig hátvédek. Lesotho ellen azonban az Egyiptomban légióskodó csatár, Godfrey Massa brillírozott.
– Valóban, és hadd mondjam el, hogy az argentin első osztályban játszó Ibrahim – aki egyébként csapatkapitány is ott – véleményem szerint bármelyik európai élcsapatban megállná a helyét. A brazil Lúcióhoz tudnám hasonlítani, azzal a kitétellel, hogy Ibrahim ügyesebben bánik a labdával, és jobb a szervezőkészsége. A Kaizer Chiefsben szereplő Obua is rendkívül tehetséges futballista, és – mint egyébként az egész csapat – nagyon fiatal. Visszatérve Massára, nagyon örülök, hogy sikerült őt felfedezni; remek csatár. Ha ő a pályán van, nincs gond, de több vérbeli támadóm nincsen, ami persze aggasztó. Hogy miért nem ment korábban a góllövés, ahhoz azért adalékként elmondom, hogy eddig amolyan ligaválogatottal játszottunk, mert az ugandai szövetségnek nincs pénze arra, hogy a Dél-Amerikában, Dél-Afrikában, Egyiptomban légióskodó játékosokat hazautaztassa, a Lesotho elleni volt az első mérkőzés, amelyen mind a kilenc külföldön futballozó játékos a rendelkezésemre állt. Innen nézve nagyon komoly eredmény például a Ruanda és a Burkina Faso elleni döntetlen, utóbbit a legjobb afrikai csapatnak tartom, amely ellen eddig játszottunk. A szomszédos Ruanda elleni idegenbeli iksznek pedig úgy örült mindenki, mintha valami világraszóló győzelmet értünk volna el. Kiderült, hogy tíz éve nem hozott haza pontot a válogatott Ruandából.

Kadhafi megvendégelte az ugandai válogatottat

– Milyen játékrendszerben játszik az együttese?
– Több taktikát is kipróbáltunk a csapattal, de végül maradtunk a klasszikus 4–4–2-es felállásnál. Annyi variációs lehetőség van, hogy a középpályán a hagyományos mellett az úgynevezett gyémántfelállást is tudjuk alkalmazni. Az az igazság, hogy a futballistáim az afrikai hagyományoknak megfelelően taktikailag nem igazán képzettek, a klubcsapataikban mindegyikük hasonló rendszerben játszik, nem fekszenek nekik az eltérő taktikák. A másik negatívum, hogy fegyelmezetlenek; ha érzik, hogy ők irányítanak, elkezdenek a közönségnek játszani, bohóckodnak, könnyelműsködnek. Ezt tették Lesotho ellen is 1-0-s vezetésnél, a szünetben aztán átbeszéltük a dolgot, a második félidő elején rúgtunk is két újabb gólt. Aztán megint elkezdtek lezserebben játszani.
– A Lesotho elleni 3-0-s győzelem után a jövő hónapban Nigerbe látogatnak a selejtező következő fordulójában. Tart attól a mérkőzéstől?
– Természetesen, én bizonyos értelemben minden mérkőzéstől tartok. Azt is tudni kell, hogy itt Afrikában teljesen más az idegenbeli meccsek légköre. Csak egy példa: amikor Líbiában vendégszerepeltünk, a 90. percben még vezettünk a hazaiak ellen. A kétperces hosszabbítás végén aztán a líbiaiak egyenlítettek, de a bíró csak azután fújta le a meccset, hogy Líbia a 101. percben megszerezte a győztes gólt, háromméteres lesről. Érdekes módon a játékosaim nem dühöngtek, ők elfogadták a történteket. Aztán Kadhafi megvendégelte a csapatunkat az egyik palotájában… Szóval örülnék, ha sikerülne ponttal hazatérni Nigerből.

 

 

Annyit tennék hozzá most plusz információként, hogy Ibrahim Sekagya 2007 nyarán a Red Bull Salzburghoz szerződött, azóta is a csapat alapembere; amikor pedig tavaly nyáron kinevezték László Csabát a Hearts FC edzőjévé, az első játékos, akit leszerződtetett, David Obua volt.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.