Sztár lettem – teszem hozzá, már megint (először az m1-en tűntem fel pár éve egy újságírós konferencia kapcsán) –, a tegnap esti, Operával szembeni demonstratív utcabálról hazaérve megnézhettem a saját hátam a Hír TV tudósításában. Jó hangulat volt és klassz koncertek, kár, hogy olyan lett a vége, amilyen: részeg punk tesvtérek úgy gondolták, remek ötlet átmasírozni feltűnően az utca másik oldalára és a vörös szőnyegen fel-alá ugrándozni, a képen (forrás: index.hu) bal oldalon szereplő nagydarab és nem józan srác hívott engem is, hogy menjek velük.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elmagyaráztam a körülöttem állóknak, hogy ez azért nem jó ötlet, mert egyrészt a gumibotos rendőrök eldádáznak, másrészt be is visznek, ha teszel egy rossz mozdulatot vagy beszólsz valami nem egészen udvariasat. Ketten hallgattak rám, így Zsuzsival (20) és Tamással (16) aggódva figyeltük, ahogy szemben a rendőrök elverik és elviszik őket pár perccel később. Még előtte villantottam egy sajtóigazolványt és megkérdeztem az egyik szimpatikus arcú zsarut, hogy hányan vigyáznak ránk úgy összesen a környéken, de csak ingatta a fejét. Sokan.

(Szerencsétlen megélhetési bulvárhiénák hogy ugrálnak körülöttük a kis apparátjaikkal, nevetséges. Hülye indexes meg lemarad a Lopunk koncertől, mert az fél hétkor kezdődött, és beszól, hogy nem volt, 21:35-nél. Vén barom 1:30-nál bíztatja szegény csóró tinédzsereket a mikrofonban, hogy VELETEK VAGYUNK, meg HARCOLJATOK, hát menjen oda és harcoljon ő, rohadék.)

Ha ma egy ilyen nap van, elmesélem, hogy tiltottak ki 2007. március 28-án a Magyarország–Moldova Európa-bajnoki selejtező mérkőzésről, a barátaim már kinevették magukat a sztorin korábban. Az történt, hogy a Focivilágtól rajtam kívül senkinek nem volt kedve kimenni aznap a Megyeri útra, így a két igényelt sajtópassból az egyiket a főszerk ismerősének az ismerőse kapta, aki előbb ért oda, mint én. Azóta sem tudom, ki volt az a hülye, de felvette a sajtópáholyba szóló belépőt ÉS a fotósmellényt. Így mire odaértem, nekem egy fotós beugró maradt, ami csak a mellénnyel együtt jogosított belépésre.

Mivel mindenképpen be akartam menni, ha már egyszer ott vagyok, előkaptam a saját, Teve utcából szerzett, rendőrségen beregisztrált sajtómellényemet és előadtam a szekusoknak, hogy nekem olyat adtak (nem volt egyszerű: a „rendes” mellény fehér alapon fekete feliratú volt, az enyém rikító sárga, kék felirattal). Az első két bejárattól elküldtek, a harmadiknál beengedtek. Így történt, hogy az első félidőt a pálya széléről, testközelből figyelhettem, láttam Priskin Tamás gólját, egy tévesen befújt lest és egy meg nem adott 11-est, és hallgathattam 45 percig a védelmével kappanhangon üvöltöző Sergei Pascenco kapust.

Ilyen „intelligens” szurkolótáborunk volt, egyem a szívüket:

Igyekeztem feltűnés nélkül vegyülni ott a pálya szélén, amit nemcsak az eltérő színű mellényem akadályozott, hanem az is, hogy az egész csapatból csak nálam nem volt fényképezőgép – jobb híján úgy tettem, mintha jegyzetelnék... Amit nem tudtam, hogy ezek a fránya fotósok félidőben „rotálnak”, mennek egy kört a pálya szélén, át a másik oldalra. Menjek, ne menjek? Melyik a feltűnőbb? Úgy döntöttem, megyek velük, ekkor történt a baj: az egyik olyan szekus, aki korábban elzavart az egyik bejárattól, észrevett, odajött és közölte, hogy ha nem takarodok el nagyon gyorsan, a rendőrökkel vitet el.

Behúzott nyakkal távoztam a kommandósok sorfalai között, az utolsó tíz percet már otthon, a tévében néztem meg.

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.