Buenos Aires-i spanyoltanárommal beszélgettünk néhány évvel ezelőtt fociról és nem túl ékes spanyolommal előadtam, hogy Álvaro Recoba a kedvenc játékosom és az uruguayi válogatottnak drukkolok. Egy pillanatra furcsa lenézés, megvetés villant át az amúgy mindig mosolygós arcán. Az argentinok szemében az uruguayiak cigányok. Kicsi ország, nagy szegénység, Montevideo bizonyos részein nem szerencsés éjszaka sétálgatni, csak az ottani "vajdák" és sleppjük igazán gazdag.

Egy orrtörés hiteles története

Eddigi 25 évem során egyszer szenvedtem csonttörést: 2005 nyarán egy nagydarab, buta, rasszista, hungarofób kancigány beverte az orrom. Olyan, mint Sztojka Iván, csak kicsit szelídebb. Nem azért ütött, mert ő cigány én pedig magyar vagyok, hanem azért, mert mi az öcsémmel már akkor megtehettük, hogy elviszünk két szép lányt a Balatonra borfesztiválozni és utána diszkózni - ő ezt legálisan megkeresett pénzből soha a büdös életbe' nem tudná megfinanszírozni.

A kórházba beérkezve mondom az ügyeletes dokinak: "Asszem eltört az orrom." És tényleg. Mire a röntgenről kijöttem, már ott volt a rendőrjárőr, aki másfél percnyi személyleírás után felkiáltott, hogy hát ő már tudja, kiről van szó! Szép hosszú bűnlajstrommal rendelkezett. Két hétre rá kapták el, fél év múlva született meg a jogerős ítélet: három év felfüggesztett, megúszta. Megúszta? A börtönben fűtenek, adnak enni, nagyjából biztonságban van az őrizetes - konkrétan jobb neki, mint otthon.

Epilógus

A következő nyáron ülök a vonaton és megáll mellettem valaki. Néz. Először nem esett le, a tarkopasz fejre azóta fekete, göndör haj nőtt. Ő volt az, megállt mellettem és elkezdett nagyon csúnyán nézni. Amennyire csak tudtam, csúnyán visszanéztem. Én ültem, ő állt, így merevedett meg a kép vagy két percig. Aztán továbbment egy másik vagonba. Egyvalami feltűnt a szemét nézve: ez az ember nem egy nyálafolyós hülye.

Krisztián - mert így hívják - körülbelül annyi idős, ha jól emlékszem a hivatalos papírokból, kicsit fiatalabb, mint én. Sohasem kapta meg a lehetőséget arra, hogy nyugodt körülmények között tanulhasson, építse, fejlessze magát, dolgozzon egy rendes munkahelyen ahol sikerélményei lehetnek, épülhet az önbizalma, felépítheti a saját világát. Mégis ugyanazok az igényei, mint nekem: szép otthon, barátok, jó csajok, jó meló, anyagi és erkölcsi megbecsülés, biztonság. A Maslow-piramis mindenkire vonatkozik, származásra való tekintet nélkül. Krisztián az első-második szintjén harcol, köztörvényes bűnöző.

Beliczai Balázs mondta egy stand-up előadásában: "Ahol zsidóznak, ott zsidó vagyok, ahol cigányoznak, ott cigány vagyok, ahol buziznak, ott... azt is elítélem!"

Hát, valahogy így.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.