Az 1997-es Konföderációs Kupa uruguayi gólszerzői közül Nico Olivera, Tony Pacheco, Álvaro Recoba, Marcelo Zalayeta és Darío Silva pályafutásával azért tisztában van, aki kicsit figyelte az elmúlt 16 év eseményeit. De mi történt vajon a Dél-Afrikai Köztársaság elleni győztes bombagól szerzőjével, Christian Callejasszal?

1997 júliusában Malajziában 62 ezer néző előtt a FIFA Ifjúsági Világbajnokságán Kuala Lumpurban döntőt játszott a Victor Púa által vezetett utánpótlás-válogatott. Az uruguayi csikócsapat kapitánya a támadó szellemű középpályás, Christian Callejas volt. Az 1978. május 17-én Montevideóban született játékos a helyi Danubióban nevelkedett, ahonnan meghívást kapott az 1997-es ifjúsági világbajnokság és Konföderációs Kupa mellett még az 1999-es és a 2001-es Copa Américára is, ahol Uruguay előbb egy ezüstérmet, majd egy negyedik helyet ünnepelhetett. 1997 és 2001 között Callejas 14 mérkőzésen képviselte hazáját. Nevelőegyesületét 2002-ben, 150 mérkőzéssel a háta mögött hagyta el.

Gyakorlatilag a 2001-es volt az utolsó jó szezonja, 27 meccsen szerepelt, a következő idényben viszont már csak 12-szer került a csapatba, majd lepasszolták a második ligás Fénixnek. Soha többé nem hívták meg a válogatottba, 24 évesen lényegében leírták. Miért? Hogyan? Kivel veszett össze? Mije sérült meg? Talán ő tudja, de abban sem vagyok biztos...

2005-ben az amúgy gyenge Paysandú FC-nél még megmutatta, hogy képes kiemelkedő teljesítményre (31 meccsen 7-szer talált be az élvonalban), de jó szerződést ezután sem kapott. A 2008–2009-es idényre az akkor 30 esztendős játékos a máltai bajnokságban találta magát. Ha már ott volt, bajnoki címhez segítette a Hibernian FC-t, amely azelőtt utoljára 1995-ben végzett az élen Máltán (és azóta sem). Callejas jó játéka mellett két góllal szolgált rá az aranyérmére.

Emlékeztetőül: ekkor játszott a máltai bajnokságban Jordi Cruyff, a gólkirály pedig a brazil csodagyerek, Camilo Sanvezzo lett, aki manapság, 24 évesen az amerikai MLS-ben szereplő Vancouver Whitecaps első számú csatára.

A 2009–2010-es szezonban egyénileg ugyan eredményesebb volt, 3 gólt is szerzett, mégis – összesen 50 meccs és 5 gól után – elhagyta a szigetet: az uruguayi másodosztályú Asociación Atlética Duranzo FC-ben folytatta pályafutását. A 2010–2011-es idényben a Duranzo 10. helyen végzett a Segunda Divisiónban, 2011 tavaszán azonban már súlyos anyagi gondokkal küzdött. Az egész tavaszi idényben összesen 3 pontot kapart össze a csapat, majd jogutód nélkül megszűnt. Itt veszik nyoma hősünknek. Az idén 35 éves (ex)futballista pályafutása valószínűleg a Duranzo csődjével együtt ért véget.

Callejas esete nem egyedi, kortársai és válogatottbeli csapattársai közül többen is eltűntek a süllyesztőben. A középpályás Inti Podestá 27 évesen vonult vissza a Sevilla FC-ből, a nagyválogatottban mindössze egyszer játszhatott. A védő Fernando Picún két évet a Feyenoordban is lehúzott (1996–1998, 36 meccsen 3 gólt ért el), 2001-ben azonban – mindössze 29 évesen – vissza kellett vonulnia egy súlyos sérülés után, amibe egy váratlan komplikáció miatt majdnem belehalt.



Federico Magallanes, akire a 2002-es világbajnokságról is emlékezhetünk, szintén nem azt a pályát futotta be, amire képességei alapján számítani lehetett – lényegében a franciák elleni csoportmeccsen csereként kapott fél órája volt karrierjének utolsó említésre méltó momentuma. A 2002–2003-as idényben a Torino FC színeiben mindössze egy gólt ért el, a Bikák csont nélkül zuhantak ki a Serie A-ból. A következő idényben a Sevilla FC-vel már sokkal jobban szerepelt a spanyol Primera Divisiónban, a csapat 6. helye azonban nem igazán az ő érdeme: ötször lépett pályára, mindig csereként, mindig csak az utolsó 10 percben. Karrierje utolsó élvonalbeli gólját a 2003–2004-es szezon 33. fordulójában a Sevilla FC-Racing Santander 5–2-n érte el: az addigra mesternégyest vágott Julio Baptistát váltotta a 81. percben, a 90.-ben pedig megszerezte az ominózus gólt – amit amúgy közelről látott két honfitársa, a hazai csapatba szintén csereként beállt Darío Silva és az ellenfélnél akkoriban alapembernek számított Mário Regueiro.


Magallanes hattyúdalát a spanyol harmadosztály nézői láthatták a 2008–2009-es idényben. A Segunda B-ben a Mérida UD színeiben 16 mérkőzésen játszott, de csak ötször végig, gólt pedig mindössze kettőt ért el: ősszel az Universidad Las Palmas elleni 3–0-s hazai győzelemben vállalt fontos szerepet, pályafutása – most már tényleg – utolsó gólját pedig a Mérida UD–UD Lanzarote találkozó 14. percében szerezte, 1–1 lett a vége. Hivatalos focimeccsen utoljára 2009. március elsején, 32 évesen játszott.

Kár értük. Magallanesért, Podestáért, Picúnért, Callejasért és mindenkiért, akik méltatlanul keveset értek el ahhoz képest, amit képességeik, tudásuk, tehetségük alapján elérhettek volna.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.